NLG BLoG

Megtisztelő: ott vagyok egykori gimnáziumom, a szombathelyi   Nagy Lajos Gimnázium  könyvtárának ajtaján (nem csak én, a fánkos írásom is.). Az ajtón túl talán látszik egy kicsit a portréfal is, ahova harminc kortárs író-költő fényképe került fel, minden hónapban másik portré és másik szöveg kerül majd az ajtóra, minden hónapban játék is kapcsolódik mindehhez, a diákok számukra fontos szövegrészeket kereshetnek a hónap szerzőjének írásaiban. Arra kértek, küldjek pár gondolatot a diákoknak ebből az alkalomból, ez az én üzenetem egykori iskolámba: "Sziasztok, nagyon köszönöm a figyelmet, megtisztelő ez a helyzet, és öröm, hogy így újra ott lehetek szeretett régi gimnáziumomban. Köszönöm, hogy a kezetekbe veszitek a könyveim, hogy ránéztek a szövegeimre, hogy szántok időt erre a játékra. A könyv és jegyzőkönyv című könyvheti megnyitóm pár sorát szeretném ebből az alkalomból a figyelmetekbe ajánlani: „A könyvespolcot nézem és megértem, hogy a polcon a szabadság van,

Németh Alexander: Búcsúvers Kedves szülők, tanárok és büfés Ági néni! Portás, gondnok, gazdaságis – bárki, aki nézi! Röpke négy év elszelelt, de sok a csodás emlék. Nem egy ízben vertük fel a gimnázium csendjét. Nem is régen idegennek hatottak a falai; Nem ismertük, hogy hangzanak Miltényinek dalai. Homályos volt, mi fán terem eme két szó: Nagy Lajos; Gólyaavatónknak estjén jól esett a hatlapos. Na, de elég! Nem kell ide minden apró részlet! Még mielőtt a mondandóm elalvásra késztet, Adjuk át a virágokat, haladjunk is tovább, Hogy mindenki guríthassa túlárazott borát. Sosem könnyű a diáksors, ha búcsúzni kellene; Főleg, hogyha közben kísért érettségi szelleme. De ma este más a fontos – adj teret a csodának! Mit jelentett ezen négy év e sokszínű osztálynak: Íme, itt a futballista, aki mindig sérült. Vele kötni biztosítást? Az még meg nem térült… Bár okvetlen éjjel-nappal szóviccekkel fáraszt, Azzal lány még nem nyúlt mellé, ha eg