Arc/Kép/Más -egy kiállítás margójára

-
Buzás Borbála képe

Iskolai könyvtárunkban szeptemberben ismét ígéretes kiállítás nyílik gimnáziumunk diákjainak munkáiból: Loblerné Enyedi Zsuzsanna projektjében ezúttal XXI. századi portrék készültek 11. évfolyamos diákok részvételével. Az elsõdleges cél annak körüljárása, vizsgálata volt, hogy az arcképek összességébõl kirajzolódnak-e olyan markánsnak, jellemzõnek mondható vonások, mind technikai, mind tartalmi értelemben, melyek valamiféle közös nevezõre hozzák azokat. A fõ kérdésirányok a kor emberének megjelenése, megjelenítése, az önmagáról alkotott, illetve önmagáról alkotni vélt és kivetített képének jellemzõi voltak. Mi tartja össze, vagy épp mitõl hullik darabjaira a posztmodern ember pszichológiai és mûvészeti „portréja”? Hogyan, s miért tárgyiasul önmagunkról alkotott képünk, s hogyan, mennyire viseli magán a média testképünkre gyakorolt hatását?
A készítés technikája szabadon választott volt, de az akvarell és a ceruza mellett –talán a fentebbiekkel összhangban- dominált a montázs- és a kollázstechnika.
Loblerné tanárnő szavait idézve, valóban színes kavalkád született, melynek minden alkotása más-más dolgot ragad meg. A tanév elsõ heteiben, mikor megrohamozzátok könyvtárunkat a kötelezõ olvasmányokért, ne felejtsetek el egy több pillantást vetni az arcképekre. Azután elkészíteni a sajátotokat.
(A teljes galériát a kiállítás megnyitása után találhatjátok meg ITT) 2018. július.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szalagavató 2019.

-
Kép
Stercz Gellért elköszönő beszéde a végzősökhöz A válladon pihen Sok régi álmod. És onnan figyel Hogyan csinálod. Mutasd most milyen, Ha átdobálod Tényleg ezt akartad. -hallhatjuk a 30Y egyik kevésbé ismert számában, a Mecseki sétányokban. Mégis, talán ez a dal lehetne a ballagók jelenkori himnusza. Hiszen már mindenki eljuthatott arra a gondolatra, hogy a múltunkból épül és fejlődik a jellemünk. Amik velünk történtek és történni fognak, azok határoznak meg minket. Ezért is igazán fontos az iskola szerepe az életünkben, hiszen a négy év alatt hozzávetőlegesen 4320 órát töltünk itt. 4320 órát a barátainkkal, osztálytársainkkal és a tanárainkkal. Ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy milliónyi olyan emléket idézhessünk fel, akár most is, melyek észrevétlenül alakítják életünk további történetét. És most léptek egy újabb lépcsőfokra az életetekben. Egy döntés előtt álltok: merre tovább? Mi a célom? A ’’cél’’ szó hallatán jópáran összerezzenhettek. Hiszen, miért kell
További információk

Szalagavató 2020.

-
Kép
Németh Alexander: Búcsúvers Kedves szülők, tanárok és büfés Ági néni! Portás, gondnok, gazdaságis – bárki, aki nézi! Röpke négy év elszelelt, de sok a csodás emlék. Nem egy ízben vertük fel a gimnázium csendjét. Nem is régen idegennek hatottak a falai; Nem ismertük, hogy hangzanak Miltényinek dalai. Homályos volt, mi fán terem eme két szó: Nagy Lajos; Gólyaavatónknak estjén jól esett a hatlapos. Na, de elég! Nem kell ide minden apró részlet! Még mielőtt a mondandóm elalvásra késztet, Adjuk át a virágokat, haladjunk is tovább, Hogy mindenki guríthassa túlárazott borát. Sosem könnyű a diáksors, ha búcsúzni kellene; Főleg, hogyha közben kísért érettségi szelleme. De ma este más a fontos – adj teret a csodának! Mit jelentett ezen négy év e sokszínű osztálynak: Íme, itt a futballista, aki mindig sérült. Vele kötni biztosítást? Az még meg nem térült… Bár okvetlen éjjel-nappal szóviccekkel fáraszt, Azzal lány még nem nyúlt mellé, ha eg
További információk

Tanárportré: Simonné Baranyai Zsuzsanna

-
Kép
Úgy alakult, hogy négy évvel ezelőtt egy emelt óraszámban angolt tanuló osztály matematika-fizika szakos tanárnőt kapott osztályfőnöknek. Kíváncsian vártuk, vajon harmonikussá teszi-e kapcsolatunkat a számunkra „nehéz” tárgyakkal. Négy év, számtalan dolgozat és együtt töltött óra után nyugodtan mondhatjuk, megtette. Beszélgetésünk során kíváncsian arról faggattam, miként választotta hivatásul szakpárját. Hogy teltek a diákévei? Nem voltam olyan eminens diák, mint amilyennek gondolnátok. Elsős koromtól fogva kedvvel tanultam a matematikát, más nem nagyon érdekelt. Kaposváron jártam középiskolába, kollégista voltam. Szerencsére könnyen ment a tanulás, nem kellett sokat foglalkoznom vele. Nem az a fajta kislány voltam, aki iskola után hazament és végigtanulta a délutánt. Nálam a matematika kivételezett volt, hiszen matek „specen” voltam, minden délután megcsináltam számtalan feladatot. Aztán jöttek a szobatársak, barátok, osztálytársak, akiknek szívvel-lélekkel magyaráztam a mat
További információk