BME-n jártam (Németh Alexander beszámolója)

Balhási Zalán mesél egyetemi tapasztalatairól (Fotó: Tóth Kristóf)

Október 8-a különleges nap volt iskolánkban a programozás és az egyetemi élet iránt érdeklődők számára. Balhási Zalán, két tanévvel ezelőtt elballagott öregdiákunk tért vissza gimnáziumunkba, hogy egy vidám előadás keretei között tartson ismeretterjesztő élménybeszámolót.          Zalán jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Karának (VIK) másodéves hallgatója. Ezen karon 3 alapszakkal találkozhatunk: villamosmérnöki, üzemmérnöki és mérnökinformatikai – Zalán is utóbbi növendéke, és felhívta rá a figyelmet, hogy ezen szak nem összekeverendő az ELTE programtervezői szakával. Számos ötlettel, tanáccsal látott el bennünket annak érdekében, hogy az említett egyetemre készülő nagy lajosos diákok számára ne legyen igaz a mondás, miszerint: „BME – Belehalsz, mire elvégzed!”.             

                     Az egyetem dicső múltjának, illetve felépítésének rövid ismertetése után (ahol szintén volt miről beszélni, mégiscsak hazánk legrégebbi és legnagyobb mérnökképző egyeteméről van szó) bele is vágott tapasztalatai konklúziójának bemutatásába. Többek között kiemelte az időmenedzsment fontosságát, hogy ne az utolsó napokban akarjunk felkészülni a vizsgákra (ez középiskolában még működhet is néha, de egyetemen már-már a „lehetetlen küldetés” kategóriájába esik); szakmai irányultságunkat elsősorban ne a várható fizetés alapján igyekezzünk kiválasztani, hanem érdeklődési köreink szerint, hiszen ha nem élvezzük munkánkat, rettentően egyszerű belefásulni; lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk részt venni cserediákprogramokban; és természetesen már most törekedjünk úgy egyengetni tanulmányi eredményeinket, hogy a választott egyetemre biztosan bekerüljünk, például tegyünk le nyelvvizsgát minél hamarabb.                                                                                             Természetesen szó esett az egyetemi élet felszabadultabb oldaláról is. Zalán beszélt nekünk a BME kiváló kollégiuma, a Schönherz előnyeiről, ahol egy hónap ellátás teljes egészében olcsóbb, mintha az itt található 1 gigabites internetre lakossági felhasználóként fizetnénk elő – emiatt már megérheti beköltözni; illetve nem mehetünk el a mellett a temérdek közösségi és szabadidős program mellett sem, amit BME-s éveik kínálhatnak az ezt az egyetemet választók számára. Számos öntevékeny és szakmai kör működik a biciklizés kedvelőitől kezdve az amatőr rádiósokon át a sütemények szerelmeseiig; egy szuper fesztivált élhetnek át a BME Egyetemi Napok keretei között az erre ellátogatók; a tavaszi „lányok napja” alkalmával pedig az egyetem hallgatói összlétszámának kb. 14%-át kitévő nők száma is megemelkedik, lehetőséget biztosítva a még nagyobb mulatozásra – hiszen az egyetemi életnek ez is szerves része. Volt arra is példa, hogy ezen nap alkalmából valakik elhívták a veresegyházi asszonykórust – akkor lehetett csak igazán jó a buli! Egy másik este alkalmával a BME-t kellett fényesebbé varázsolni a Corvinusnál – ezt pár ötletes hallgató úgy oldotta meg, hogy a szembeszomszéd egyetem világítását egyszerűen lekötötték a hálózatról. Ilyen és ehhez hasonló egyetemi legendákat is megismerhettünk szép számmal.          

                                             A délutáni programozószakkörre is ellátogatott Zalán, ahol már tényleg az informatikáé lehetett a főszerep. Erről sajnos részletesebben nem tudok beszámolni, tekintve, hogy nem voltam jelen, de ez is biztosan hasonlóan színvonalasra sikeredett.                                                                      Nagyon sajnálhatják mindazok, akik végül nem látogattak el az előadásra. Egy rendkívül jó hangulatú és tartalmas prezentációt láthattunk (már-már Zalán egykori osztályfőnökének, Kecskés Zoltán tanár úrnak a szintjét megközelítő poénokkal), és biztos vagyok benne, hogy sokak gazdagodtak fontos ismeretekkel a programozás és az egyetemi élet terén.