Szalagavató 2019.

Stercz Gellért elköszönő beszéde a végzősökhöz

A válladon pihen
Sok régi álmod.
És onnan figyel
Hogyan csinálod.
Mutasd most milyen,
Ha átdobálod
Tényleg ezt akartad.

-hallhatjuk a 30Y egyik kevésbé ismert számában, a Mecseki sétányokban. Mégis, talán ez a dal lehetne a ballagók jelenkori himnusza. Hiszen már mindenki eljuthatott arra a gondolatra, hogy a múltunkból épül és fejlődik a jellemünk. Amik velünk történtek és történni fognak, azok határoznak meg minket. Ezért is igazán fontos az iskola szerepe az életünkben, hiszen a négy év alatt hozzávetőlegesen 4320 órát töltünk itt. 4320 órát a barátainkkal, osztálytársainkkal és a tanárainkkal. Ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy milliónyi olyan emléket idézhessünk fel, akár most is, melyek észrevétlenül alakítják életünk további történetét.

És most léptek egy újabb lépcsőfokra az életetekben. Egy döntés előtt álltok: merre tovább? Mi a célom?

A ’’cél’’ szó hallatán jópáran összerezzenhettek. Hiszen, miért kell nekem eldöntenem tizennyolc évesen, hogy mit akarok majd dolgozni mondjuk harminc évesen? Vannak, akiknek a céljuk tiszta, és vannak, akik még bele sem gondoltak a jövőjükbe. Azonban kisebb, vagy nagyobb célkitűzése talán mindenkinek van. Hisz ki ne vágyna egy szép kis házra, új ruhákra, vadiúj autóra, remek fizetésre, vagy ha nem is olyan messze megyünk; egy jobb egyetemre. Célok, amiknek megvalósulásától a boldogságotokat remélitek. Hiszen kimondhatjuk: azért vagyunk, azért élünk, hogy boldogok legyünk. A világ, ha Arthur Rimbaud szavaival élek; megöregedett. Ma már lassan annyi tárgy vesz minket körül, hogy teljesen kiüresedett, közhelyessé vált igazi jelentésük. Ha megszerzünk valamit, az addig áhított boldogság elmaradhat. De akkor honnan ’’szerezhetjük be’’ ezt az érzelmet? Mintha egy sütinek a receptjét olvasnánk; Mi kell a boldogsághoz? Azt mondja, hogy kell két evőkanál tehetség, egy csapott teáskanálnyi jobb minőségű egyetem, egy reszelt jófizetésű állás héja, majd egy fél liter család. Keverjük össze, aztán már kész is vagyunk. Bárcsak ilyen egyszerű lenne, ám a dolog ennél jóval összetettebb. Úgy gondolom, hogy a boldogságot nem körülöttetek kell keresni, hanem saját magatokban. Ott lakozik bennetek! Azonban ehhez rengeteg bátorság kell. Hatalmas erő, hogy szembenézhessünk önmagunkkal. Hiszen nem egy világban élünk. Nem ez az egy világ létezik, mert minden embernek van egy saját világa, amit ő teremtett és ő épített fel, ezért a boldogságot csakis saját magában találhatja meg.

Hisz

Az élet nagybetűje,
Még hátba vág elégszer.
Ahhoz, hogy ne fájjon,
Úgysincsen elég szer.
A részed vagyok én is,
De a tiéd a történet.
Nem téged faragnak,
Hanem te meséled.

Ne hagyjátok, hogy mások mondják meg, hogy mi a jó, és mi a helyes. Csakis a saját értékrendetekhez igazodjatok, ne máséhoz, de ez nem azt jelenti, hogy a másik kevesebbet ér, mert minden ember ugyanannyit számít, hiszen ez a közös bennünk; emberek vagyunk. Emberek, akik tenni akarnak egy szebb életért, egy szebb világért. Ebben azonban csak is magunkra számíthatunk, ha nem teszel semmit a szebb jövőért, vagy a boldogságért, legyetek példaképek…

Kedves tizenkettedikesek! Menjetek és váltsátok meg a saját világotokat! Legyetek ti a saját életetek főszereplői! Ezer meg annyi kitartást az elkövetkezendő időszakhoz! Egy hatalmas nagy tapsot nektek!

Sziasztok!

 (További képek: https://www.nyugat.hu/tartalom/galeria/gal20190216110758)