Őszi operalátogatás az Erkel Színházban

-


2019. október 17-én az iskola 20 tanulója Budapesten járt, az Erkel Színházban, az OperaKaland Magyarország szervezésében, ahol megismertük Erkel Ferenc Hunyadi László operájának történetét, majd meglátogattuk a Vajdahunyadvárat.
Csütörtökön kora reggel találkoztunk a szombathelyi vasútállomáson, majd a fővárosba utaztunk.  Az Erkel Színházba érve az előadás kezdetére alig kellett várnunk, gyorsan elfoglaltuk helyeinket. A mű három felvonásos volt. Az első felvonás során megismerhettük a szereplőket, illetve megtudhattuk azt is, miképp „halt meg a cselszövő”, Cillei Ulrik. A második felvonás tűnt a leghosszabbnak a három közül, ám hallhattuk benne a Szilágyi Erzsébetet alakító Rőser Orsolya Hajnalka operaénekesnő nem mindennapi szoprán szólóját. A harmadik felvonásban láthattuk Hunyadi László és Gara Mária nagyszabású esküvőjét és a menyasszony gyönyörű esküvői ruháját is megcsodálhattuk. Végül Hunyadi László kivégzésének nem éppen jogszerű módjával – a király parancsára a bakó negyedik alkalommal sújtott le rá – zárult a darab. Az utolsó képben – a holló csőrére hulló gyűrűvel – felsejlett a jövő, mely a kisebbik Hunyadi fiú, Mátyás hatalomra kerülését vetítette előre. Az előadás hosszú volt, egyesek unták, de olyan is volt, akinek tetszett monumentalitása.
A Corvin Plazában elfogyasztott gyors ebéd után egy nyugodtabb, csendesebb területére érkeztünk a városnak, a városligeti Széchenyi-szigetre. Miközben a Vajdahunyadvár felé haladtunk azt láttuk, hogy az emberek a fűben fekve, ülve pihennek, beszélgetnek. Igazi idilli, őszi hangulat fogadott bennünket. A várat az oroszlános kőhídon át közelíthettük meg. A tárlatvezetőnk segítségével megismerhettük az Alpár Ignác által tervezett épületegyüttest.  A Vajdahunyadvár jól elkülöníthető, az összhatást tekintve mégis rendkívül egységes formában mutatja be a román kor, a gótika, a reneszánsz és a barokk építészetének hazai és európai jellegzetességeit. Az udvarban több szobor is található, például III. Béla jegyzőjének, Anonymusnak a szobra, ahol csoportképet csináltunk. Egyik diáknak köszönhetően pedig drónfelvétel is készült a csoportról és a millenniumi épületegyüttesről.
A várlátogatást követően kevés szabadidőnket kávézással, étkezéssel töltöttük. A hazaút jó hangulatban telt, bár már nagyon fáradtak voltunk.
Köszönjük az élményt kísérőtanárainknak Dr. Vigné Csordás Rita és Nagy Judit tanárnőknek!
Gyöngyössy Karolina 11/A





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szalagavató 2019.

-
Kép
Stercz Gellért elköszönő beszéde a végzősökhöz A válladon pihen Sok régi álmod. És onnan figyel Hogyan csinálod. Mutasd most milyen, Ha átdobálod Tényleg ezt akartad. -hallhatjuk a 30Y egyik kevésbé ismert számában, a Mecseki sétányokban. Mégis, talán ez a dal lehetne a ballagók jelenkori himnusza. Hiszen már mindenki eljuthatott arra a gondolatra, hogy a múltunkból épül és fejlődik a jellemünk. Amik velünk történtek és történni fognak, azok határoznak meg minket. Ezért is igazán fontos az iskola szerepe az életünkben, hiszen a négy év alatt hozzávetőlegesen 4320 órát töltünk itt. 4320 órát a barátainkkal, osztálytársainkkal és a tanárainkkal. Ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy milliónyi olyan emléket idézhessünk fel, akár most is, melyek észrevétlenül alakítják életünk további történetét. És most léptek egy újabb lépcsőfokra az életetekben. Egy döntés előtt álltok: merre tovább? Mi a célom? A ’’cél’’ szó hallatán jópáran összerezzenhettek. Hiszen, miért kell
További információk

Szalagavató 2020.

-
Kép
Németh Alexander: Búcsúvers Kedves szülők, tanárok és büfés Ági néni! Portás, gondnok, gazdaságis – bárki, aki nézi! Röpke négy év elszelelt, de sok a csodás emlék. Nem egy ízben vertük fel a gimnázium csendjét. Nem is régen idegennek hatottak a falai; Nem ismertük, hogy hangzanak Miltényinek dalai. Homályos volt, mi fán terem eme két szó: Nagy Lajos; Gólyaavatónknak estjén jól esett a hatlapos. Na, de elég! Nem kell ide minden apró részlet! Még mielőtt a mondandóm elalvásra késztet, Adjuk át a virágokat, haladjunk is tovább, Hogy mindenki guríthassa túlárazott borát. Sosem könnyű a diáksors, ha búcsúzni kellene; Főleg, hogyha közben kísért érettségi szelleme. De ma este más a fontos – adj teret a csodának! Mit jelentett ezen négy év e sokszínű osztálynak: Íme, itt a futballista, aki mindig sérült. Vele kötni biztosítást? Az még meg nem térült… Bár okvetlen éjjel-nappal szóviccekkel fáraszt, Azzal lány még nem nyúlt mellé, ha eg
További információk

Tanárportré: Simonné Baranyai Zsuzsanna

-
Kép
Úgy alakult, hogy négy évvel ezelőtt egy emelt óraszámban angolt tanuló osztály matematika-fizika szakos tanárnőt kapott osztályfőnöknek. Kíváncsian vártuk, vajon harmonikussá teszi-e kapcsolatunkat a számunkra „nehéz” tárgyakkal. Négy év, számtalan dolgozat és együtt töltött óra után nyugodtan mondhatjuk, megtette. Beszélgetésünk során kíváncsian arról faggattam, miként választotta hivatásul szakpárját. Hogy teltek a diákévei? Nem voltam olyan eminens diák, mint amilyennek gondolnátok. Elsős koromtól fogva kedvvel tanultam a matematikát, más nem nagyon érdekelt. Kaposváron jártam középiskolába, kollégista voltam. Szerencsére könnyen ment a tanulás, nem kellett sokat foglalkoznom vele. Nem az a fajta kislány voltam, aki iskola után hazament és végigtanulta a délutánt. Nálam a matematika kivételezett volt, hiszen matek „specen” voltam, minden délután megcsináltam számtalan feladatot. Aztán jöttek a szobatársak, barátok, osztálytársak, akiknek szívvel-lélekkel magyaráztam a mat
További információk