Januári gondolatok az önbizalomról

Úgy hiszem, mind egyetérthetünk abban, hogy az önbizalom egy olyan fogalom, melyről akár órákat lehetne beszélgetni. Jómagam most megpróbálom egy tömörített verzióban elmondani nektek az álláspontomat, valamint általános szemléleteket és befolyásoló tényezőket a témával kapcsolatban.

Csak hogy még az elején tisztázzuk, hogy egyértelmű legyen mindazok számára, akik azt hiszik, ma az önbizalomról, mint negatív fogalomról fogok beszélni, tévednek. Természetesen a túlzott önimádat egy negatív tulajdonság, azonban önmagunk szeretete, megbecsülése alapvető szükséglete egy boldog életnek.

 Gondoljunk csak bele, hogyan is tudnánk olyan ruhát hordani, ami megfelel az ízlésünknek, ha az nem tetszik önmagunkon? Hogyan volnánk képesek sugárzó mosolyt villantani a helyes pincérfiúnak vagy a csinos eladólánynak, ha önmagunkra sem vagyunk képesek őszintén visszamosolyogni a tükrön keresztül? Végül pedig hogyan is tudnánk igazán szeretni és elfogadni magunk mellett egy társat, ha erre magunkkal szemben is képtelenek vagyunk?

A társadalom által gyakorolt nyomás sem könnyíti meg a magunkkal szembeni elfogadást. Az elvárások nem csak hogy beskatulyázzák gondolkodásmódunkat, de önmagunk értékelését is megnehezítik. Továbbá itt tudom meg említeni a bántó véleményeket, amiket telefonon kapunk egy kijelző mögé rejtőzött arctalan alaktól, és a sok megjegyzést, öltözködésünkre, beszédünkre, vagy testalkatunkra.

 Főként a mai világban kiemelten fontos szerepet volna szükséges szánnunk a saját magunkkal szembeni tisztelet kialakítására és erősítésére, a közösségi média előretörése miatt. A közösségi oldalak mindennapos hazugságai már életünk szerves részeivé váltak. A kirakatéletet, melyet a szociális média tuszkol le a torkunkon nap mint nap, lehetetlen figyelmen kívül hagyni. A tökéletes alakú instagram modellek, hihetetlenül drága ruhák és autók, luxusvillák tengerpartra néző medencével és még sok más ámítás, azt az érzetet kelti bennünk, hogy ez egy teljes élet feltétele, és ha mi nem rendelkezünk mindezzel, nem is élhetünk boldog életet. Mindez azonban hamis illúzió, meg kell találnunk saját lehetőségeink által utunkat, melyet mi formálunk önmagunk tetszése szerint, és megalkotjuk jövőnket mely igazibb lesz, mint bármely felugró poszt a neten.

Önmagunk szeretete természetesen nem csak a külső tulajdonságokra vonatkozik, hanem a belső értékek és hibák elfogadására vagy néhány esetben változtatására is. Ha felfedezünk és elismerünk magunkban olyan belső tulajdonságot, melyről tudjuk, hogy nem pozitív, már megtettük a legnagyobb lépést afelé, hogy tudjunk változtatni rajta. Azonban valamit mindig találunk magunkon, ami nem felel meg az elvárásainknak. Nem elég sovány vagy épp túl sovány, nem elég dús haj, ami amúgy túl egyenes vagy épp túl göndör, nem elég fehér fogak, nem elég keskeny derék, nem elég széles váll, nem elég kar- és hasizom, lapos fenék, ritka szempillák, kicsi száj, nem elég magas vagy épp túl magas és még sorolhatnánk tovább és tovább, hiszen mindig lehet hibát találni. De miért is tennénk? Miért sorolnánk magunkban azokat a hibákat, melyeket valószínűleg mi tartunk csak annak? A „hibákat”melyekben meg van a lehetőség, hogy egyénivé tegyenek minket.

Mindazzal, amit elmondtam, nem azt szeretném közvetíteni, hogy mindenki van egy adott helyzetben és formában, és ezen nem lehet változtatni, csak beletörődni az állapotba. Azt szeretném elmondani, hogy hozd ki magadból a legjobb verziót, amit csak lehet. Természetesen nincs olyan, hogy tökéletes ember, aki pedig mégis ezt gondolja magáról, hát lehet, nem tudnánk vele jól kijönni. Légy inkább az, aki mindig is akartál lenni, és ha eléred ezt vagy akár csak elindulsz az úton, tanuld meg szeretni azt, akivé váltál vagy válni fogsz. Mindemellett pedig fogadd el azt, amin nem tudsz változtatni, hiszen mindez tesz azzá, aki vagy.

Nedeczky Dalma