Hogy milyen "színjátszósnak" lenni? Elmeséljük.

A Társulat általában keddenként szokott találkozni. Év elején kicsit bemelegítettünk, mint egy tornaórára, hogy Dragomán György: A fehér király című darabját a lehető legszínvonalasabban tudjuk színpadra vinni. Elkezdtünk a könyvvel ismerkedni, és rá kellett jönnünk, hogy még maga a szerkezete sem egyszerű, hiszen egy mondat helyenként akár 3 oldal, mivel az író ezzel szerette volna átadni a kor hangulatát. ( Meg a folyamatos belső agyalását.) A darabunk első és második részében megosztva szerepeltünk, míg az utolsóban az egész társulat egyszerre volt színpadon. Hónapokig próbáltunk, de Németh Andrea tanárnő komoly munkájának köszönhetően végül összeállt egy nagyszerű darab. Színdarabunk a Pár-bajok címet kapta, mivel történetünk főhősének „pár bajairól” és „párbajairól” szól. 

Az RDT (Regionális Diákszínjátszó Találkozó) Szombathelyen került megrendezésre, ezért itt-ott nekünk is be kellett segítenünk. Valaki csoportot kísért, néhányan időnként beültek az információs pultba, és persze mindenki nagy örömmel nézte más társulatok előadását. Nekünk este kilenckor volt fellépésünk, de a fáradtságunkon túllendülve a lehető legjobban igyekeztünk előadni a Pár-bajokat. Olyan hatalmas sikert aratott, hogy arany minősítést kapott darabunk, emiatt mehettünk az országos találkozóra, Gyomaendrődre. Persze még továbbra is próbáltunk, hogy a művet a lehető legjobban tudjuk a közönségnek átadni. 

A négy napos ODT áprilisban volt. Gyomaendrődön apró kis faházakban szállásoltak el minket. Retro hangulat lengte körbe az egész helyet, ami szerintünk illet is a darabunk világához. Első nap volt a megnyitó, majd utána a S. Ö. R. című darab, ami egy kísérlet volt, mivel megpróbálták hárman egy óra tíz perc alatt előadni Shakespeare összes művét.( Shakespeare Összes Rövidítve) Az esti Beck Zoli koncertet mindenki nagyon élvezte. A másnap számunkra nyugodtan telt, hiszen aznap főleg csak darabokat néztünk, amikből persze sokat tanulhattunk. Este táncház volt, ahol mindenki elsajátíthatta a néptánc alaplépéseit. Mi a harmadik napon adtuk elő a Pár-bajokat. Egy kicsit izgultunk, de végül minden a legnagyobb rendben volt. Aznap délután még részt vehettünk egy szórakoztató tréningen, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Este pedig egy fergeteges hangulatú fúvos koncerten tomboltunk. Még a kellemetlen időjárás sem szabhatott határt a jókedvünknek a négy napban. 

A próbák azonban még nem fejeződtek be számunkra, hiszen május huszonharmadikán Jákon, Csepregen és június negyedikén a Szombathelyi Weöres Sándor Színházban is felléptünk.

Horváth Eszter és Ferencz Réka