A" lajosos" diákság nagyon sokat jelent számomra -Interjú Miltényi Attila tanár úrral

Miltényi tanár úr Lizi kutyája nyakörvével

Hogyan teltek a diákévei?

Nekem nagyon szerencsés diákkorom volt, a középiskolás éveim a kilencvenes évek első feléhez köthetők, már egy új világban, de még a régi értékekkel találkozva. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, kollégista voltam. Celldömölki származású vagyok, a szüleim eredetileg szombathelyiek, Édesapám is iskolánkban érettségizett. Általános iskolába Celldömölkön jártam. Nagyon sokat köszönhetek egykori tanáraimnak. Hálás vagyok, hogy nagy tudású, diákcentrikus pedagógusegyéniségekként terelgettek minket az élet felé. Nagyon jó alapokat kaptunk itt a Nagy Lajos Gimnáziumban ahhoz, hogy boldogulhassunk a felsőoktatásban is.

Mikor döntötte el, hogy a tanári pályát választja?

A középiskola harmadik évében. Igazából a szaktárgyaim iránti érdeklődés vezetett erre a pályára. A felsőoktatásban töltött évek során a tanítási gyakorlatok alkalmával jöttem rá arra, hogy a tanítás nagyon tetszik nekem. Beszélni, szerepelni mindig is szerettem.

Mikor kezdte tanári pályafutását?

1999 óta tanítok, 2005-ig általános iskolában, majd gimnáziumban tanítottam. Az NLG-ben ez a harmadik tanévem. Hogy kiket jobb tanítani? Mai eszemmel azt mondom, mindegyik korosztálynak megvan a maga előnye és hátránya.

Jól érzi-e itt magát?

Nagyon jól érzem magam itt, mert inspirálónak érzem az iskola légkörét, illetve a „lajosos” diákság nagyon sokat jelent számomra, nagyon sok pozitív megerősítést kapok a diákjainktól. Iskolánk mindegyik tanulója intelligens, tehetséges fiatal. Jó ebben az iskolában tanítani.

Milyen iskolákban tanított ezelőtt, és milyenek voltak az ott eltöltött évek?

Kőszegen tanítottam általános iskolában, az akkori Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Általános Iskolában, ide kapcsolódnak az én első lelkes pályakezdő éveim, közben végeztem el az egyetemi kiegészítő szakokat, így lettem középiskolai tanár, mivel ahhoz még tanulni kellett. Meg szerettem volna ismerni a „nagyobb” korosztályt is, ki akartam próbálni magam középiskolában, így kerültem 2005-ben Tapolcára, a Batsányi János Gimnáziumba, ahol sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és nagyon sokat tudtam szakmailag fejlődni.

Hogyan került vissza iskolánkba tanárként?

Amikor megtudtam, hogy iskolánkba földrajz - biológia szakos pedagógust keresnek, nem sokat gondolkoztam a jelentkezésen, hiszen úgy éreztem, hogy a Nagy Lajos Gimnázium nagyon sokat jelent számomra. Kicsit izgultam, hogy egykori tanáraim hogyan fognak fogadni, be kell valljam, izgalmam felesleges volt, nagyon barátságos, kollegiális fogadtatásban volt részem.

Egyéb forrásainkból úgy tudjuk, hogy az elmúlt héten versenykerékpárt vásárolt.

Meséljen erről a hobbijáról!

Mindig is szerettem volna egy országúti kerékpárt, a vágyam most teljesült is, igaz, hogy használtan, de sikerült vásárolnom egyet. Annak idején elég ügyetlen voltam a labdajátékokban, amik a legnépszerűbbek voltak, később ezért alakult így, hogy a biciklizés, futás, illetve az úszás lettek a kedvelt szabadidős sportcélú elfoglaltságaim. Soha nem sportoltam versenyszerűen, célom inkább az volt, hogy sikerüljön valamiben fejlődnöm, illetve tegyek valamit az egészségemért. Hasonló okok miatt került hozzám közel a vitorlázórepülés is, amitől nagyon sokat kaptam. Ez a sportág az, ahol aztán tényleg megismerhettem a határaimat. Egyrészt ahhoz, hogy az ember egyáltalán repülőbe ülhessen, nagyon sokat kell tanulni, elméleti és gyakorlati szinten is. Nem tudtam a vitorlázórepülést folyamatosan űzni anyagi okok és egyéb elfoglaltságok miatt, viszont 2012 óta folyamatosan volt lehetőségem ennek a sportnak hódolni.

Mit szeret csinálni még szabadidejében?

Az imént felsorolt szabadidős tevékenységeken kívül a zene az, ami számomra egy másik fontos érdeklődési terület. Nagyon jó érzés számomra, amikor más hasonló érdeklődésű zenekedvelőkkel, vagy akár diákjaimmal együtt muzsikálhatok. Kamaszkorom óta nagyon szeretek motorozni, túrázni.

Milyen tárgyat hozott magával, miért ezt választotta?

Lizi kutyám nyakörvét hoztam magammal. A családunkban mindig volt kutya, én voltam a „kutyafelelős”. Lizi az első saját nevelésű kutyám. Ő egy border collie, nagyon okos, ragaszkodó jószág, sokat jelent számomra.

Köszönjük az interjút!

(Horváth László Szilveszter, Balogh Ádám)