"A könyvek gerince mögött a szabadság van" – Dragomán György könyvtárunk "kortárs játékának" első szerzője
Megtisztelő: ott vagyok egykori gimnáziumom, a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium könyvtárának ajtaján (nem csak én, a fánkos írásom is.). Az ajtón túl talán látszik egy kicsit a portréfal is, ahova harminc kortárs író-költő fényképe került fel, minden hónapban másik portré és másik szöveg kerül majd az ajtóra, minden hónapban játék is kapcsolódik mindehhez, a diákok számukra fontos szövegrészeket kereshetnek a hónap szerzőjének írásaiban.
Arra kértek, küldjek pár gondolatot a diákoknak ebből az alkalomból, ez az én üzenetem egykori iskolámba:
"Sziasztok, nagyon köszönöm a figyelmet, megtisztelő ez a helyzet, és öröm, hogy így újra ott lehetek szeretett régi gimnáziumomban. Köszönöm, hogy a kezetekbe veszitek a könyveim, hogy ránéztek a szövegeimre, hogy szántok időt erre a játékra.
A könyv és jegyzőkönyv című könyvheti megnyitóm pár sorát szeretném ebből az alkalomból a figyelmetekbe ajánlani:
„A könyvespolcot nézem és megértem, hogy a polcon a szabadság van, a könyvek gerincei mögött egész világok rejtőznek, olyanok, amiket se megérinteni, se megérteni, se megsemmisíteni nem fog tudni soha a hatalom. Megértem, hogy a világon az írók a legszabadabb emberek, és azt is megértem, hogy utánuk mindjárt az olvasók következnek.
Azóta is ez számomra a szabadság legfontosabb és legelemibb gesztusa, hogy bármit és bármikor választhatok, hogy nemcsak szabadon írhatok, hanem szabadon olvashatok is. Akkor vagyok szabad, ha senki sem szólhat bele abba, amit leírok és abba se, hogy mit olvasok. Ha szabadon dönthetek, ha a magam számára választhatok, és nem a rám kényszerített hatalom szempontjai szerint kell válogatnom gondolatokat, szavakat, könyveket.
Könyvek között állunk itt, a könyv ünnepén, nem szabad hát elfelejtenünk, hogy a könyvek gerince mögött a szabadság van, hogy a mozdulatban, ahogy bármelyiket kinyithatjuk, a szabadság van, az, hogy bármit és bármikor olvashatunk, a szabadság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. Ha mi nem adjuk, senki tőlünk el nem veheti. Éljünk vele. Olvassunk bátran, olvassunk szabadon.”
#Üzenet_egykori_iskolámba #Kortárs_irodalom #Játék #öröm #köszönöm
(A teljes Könyvhét nyitó esszé itt olvasható: http://gyorgydragoman.com/?p=
Azóta is ez számomra a szabadság legfontosabb és legelemibb gesztusa, hogy bármit és bármikor választhatok, hogy nemcsak szabadon írhatok, hanem szabadon olvashatok is. Akkor vagyok szabad, ha senki sem szólhat bele abba, amit leírok és abba se, hogy mit olvasok. Ha szabadon dönthetek, ha a magam számára választhatok, és nem a rám kényszerített hatalom szempontjai szerint kell válogatnom gondolatokat, szavakat, könyveket.
Könyvek között állunk itt, a könyv ünnepén, nem szabad hát elfelejtenünk, hogy a könyvek gerince mögött a szabadság van, hogy a mozdulatban, ahogy bármelyiket kinyithatjuk, a szabadság van, az, hogy bármit és bármikor olvashatunk, a szabadság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. Ha mi nem adjuk, senki tőlünk el nem veheti. Éljünk vele. Olvassunk bátran, olvassunk szabadon.”
#Üzenet_egykori_iskolámba #Kortárs_irodalom #Játék #öröm #köszönöm
(A teljes Könyvhét nyitó esszé itt olvasható: http://gyorgydragoman.com/?p=
Megjegyzések
Megjegyzés küldése